Ledobom
a bolerómat az ágyra, utána csak a fekete "x-hátú" trikó marad, amiben
megborzongok. A push up melltartóm pántja kilátszik, de az nem zavar. Kifejezetten
szexinek találom. Elvégre hódítottam meg
már így férfiakat. Elmosolyodom az emléken. Istenem!
Szinte hiányzik, hogy megbámulják a melleimet az utcán! Bekötözött kezemmel
a fejem tetejére fogom a hajam és a másikkal begumizom. Nem szeretem, ha a
hajam a tarkómhoz ér, mert melegem van alatta... bár van, amihez a leengedett
haj kifejezetten jól áll! De ez nem az,
az összeállítás. Megforgatom a szemeimet, mint valami díva. Nem, nem vagyok
az, de kell a szerepemhez.
A
kék, használattól kopott farmeremet, egy feketére cserélem, ami annyira
passzos, hogy szinte összeszorítja a lábaimat. De majd megszokom. Mindig ez van. A szűk szára nem okoz
kellemetlenséget, mert mást nem veszek fel, csak ilyen fazonú nadrágot. És
ehhez egy fekete magas sarkú, telitalpú csizmát húzok. Mikor mindkettőbe
belebújtatom a lában körülbelül öt centivel magasabb leszek, de ez sem okoz
gondot. Nincs "szemérmetlen előéletem" - ahogy Eve hívja a kurvákat- , de futni is bírok benne, ha kell.
Megpördülök
és megnézem magam a tükörben. Nem... ez a
trikó nem jó egy nightclub -ba! Gyorsan lerántom magamról, persze
vigyázok a hajamra, nehogy elrontsam. Aztán a trikót is az ágyra dobom, és
elégedetten nézek tükörbe.
Végül
egy lila, szintén x-hátú ujjatlan mellett döntöttem, ami annyira nem passzos, mint
az elődje, viszont sokkal csinosabb. A két oldala valami vékony, sűrű hálónak mondható
anyagból készült, és így még a melltartóm csipkés oldala is kilátszik. Nem... nem ribancos. Pont jó! Ezzel
nyugtázom, és átmegyek az én külön bejáratú mosdóba. Csücsörítek, mikor
kirúzsozom a számat vörösre, majd sűrűn pislogok a szempillaspirálozás után,
aztán szétválasztom azokat a pillákat, amik összetapadtak. A végeredmény nem is rossz! Sőt... nagyszerű...
-
Hova, hova? - kiráz a hideg, ahogy
megérzem a közelségét. Hogy a francba tud
ilyen halkan közlekedni? - Csak nem az utcára?
- kérdezi, mire én megfordulok, és csípőre teszem a kezem.
-
Igen, először oda, majd egy épületbe,
mint minden normális ember, aki megy valahova! - mondom, és elrakom a cuccaimat a
szekrényembe, végül még egyszer megnézem magam.
-
Csak nem mással akarsz elmenni?
- lép felém. Kezeit a csípőmre fekteti és ujjaival felgyűri a
trikóm alját. Megborzongok.
-
És, ha igen? - kérdezem és kinyújtom
felé a nyakam. Erre csak elmosolyodik és felém hajol. - Tudod, hogy van
magánéletem! És van jogom mással is lefeküdni, rajtad kívül, Max! - suttogom, mert már olyan közel van a szája,
hogy érzem a leheletét, és fölösleges ordibálnom, mert ezt is jól hallhatja. -
Szóval megyek! - mondom és ellépek mellette. Illetve lépnék, de megragadja a
karom és magához ránt. Ajkai puhán simulnak az enyémekhez. Szája mozgásának
ritmusát azonnal felveszem, és a karjaimat is felcsúsztatom a nyakába, ő pedig
szorosan magához von, miközben felhúzza a pólómat egészen a bordáim közepéig. Egy
percre elfelejtek mindent, hogy ki vagyok, mit akarok...
Őt.
Őt.
Egyre
hevesebben csókol és az ujjai a melltartóm szélénél járnak, ami ismerős
emlékeket csal elő. Erre csak még jobban
akarom... De elhúzódom tőle, Max lihegve
néz rám. Én csak feltartom a fejem és összeszorítom a számat. Kerülöm a tekintetét, inkább a zuhanyzót kémlelem.
-
Hagyj, Max! Kérlek! Hozzád most nincs
lélekerőm... - sóhajtom és inkább kinyitom neki az ajtót. - És, ha most távoznál... megköszönném, mert
dolgom van. - mondom, kissé kellemetlenül, mert részben igaza van. Ha akarom,
akkor vele is csinálhatnám... de kell
a változatosság! - És NE mondd el, Eve -nek! - jut eszembe hirtelen ennek a lehetősége is.
-
Cserébe...? - kérdezi. Én csak sóhajtok
és megforgatom a szememet, majd a szemébe nézek, csípőre tett kézzel. - Na
látod, el se kéne menned! - ezzel nevetve távozik. Meg a jó édes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése